Sziasztok!
Első blogbejegyzésem, nem is tudom hogyan kezdjek neki, lényegre török... a párom gyógymasszőr is, pár hete a talpamat masszírozta, mert a jobb sarkam fájt. Szervileg ez méh, petefészek. Gondoltam, persze, biztos a cipő nyomta meg. A fájdalom nem múlt, így bejelentkeztem magán úton orvoshoz, nőgyógyászhoz. Viszonylag hamar (1 hét) kaptam egy nagyvárosba időpontot, ahova tegnap elmentünk. Ez tőlünk 60 km-re van, amit kétszer is meg kellett tennünk, az okát is részletezem. Doktor úr a vizsgálat során megállapította, hogy a méhszájamnál polip van, a méhem falán mioma, a jobb mellemben egy babnyi csomó. Teljesen lefagytam, pánik fogott el. Azt mondta a mioma ártatlan, a polipot le kell venni, a mellemet meg kell ultrahanggal vizsgálni. Segítőkészen intézett is nekem estére egy időpontot magán úton. Tehát haza kellett jönnünk délelőtt, este vissza. Senkinek nem kívánom azt a pár órát amit átéltem, vagyis csak remegve lézengtem, minden negatív forgatókönyv lejátszódott a fejemben..kérdések..düh..reménytelenség...Este visszamentünk a doktornőhöz, szintén kedves segítőkész, emberi, megértő volt. Kérdezte, miért nem járok vizsgálatokra? Mammográfiára? Mondtam neki, hogy anyukám 48 évesen emlőrákban halt meg...félek.. Megvizsgált kézzel, majd ultrahanggal, és nem hiszitek el, nem talált semmi ,,nagy" csomót, csak tejmirigyeket. Nem tudjátok elhinni mit éreztem, mikor nem talált semmit..a párom végig bent volt velem, figyelt, mert én nem voltam beszámítható. Az odafelé vezető úton azt mantráztam, hogy Uram, kérlek csak zsírcsomó legyen! Tegnap este valami megváltozott bennem, átértékeltem a viselkedésemet, tudom rengeteg mindenben kell változtatnom, ez a blog a kezdet. És megígértem, hogy elmegyek mammográfiára. Nemsokára jövök, van még miért hálásnak lennem!