Sziasztok!
Ma a HIT-ről szeretném megosztani az én rövid gondolatomat. Tudom ez a szó, és a vele járó érzés, remény mindenkinek mást jelent. Gyerekkoromban nem foglalkoztam azzal, hogy van-e hitem, nem voltak problémák az életemben, nem tudtam hova tenni a szó jelentését. Meg voltam keresztelve (titokban, mert anyukám az MSZMP-ben dolgozott, mint titkárnő a párt nem nézte jó szemmel a templomba járást, egyházi esküvőt), ennyit tudtam csak az egyházi életről. Apukám 15 éves koromban hirtelen meghalt, és nekem kellett az öcsémért menni az edzésre, elmondani neki, hogy mi történt. Hazafelé bementünk egy templomba, keresztet vetettem, imát nem tudtam, és megkérdeztem a jó Istent, hogy miért vette el az apukámat? Természetesen haragudtam, nem értettem, hogy mi és miért történt. Itt elvesztettem a talán nem is létező hitemet. Sok nehézség, család alapítás és 10 év múlva anyukám elvesztése is csak növelte 25 évesen bennem, hogy miért higgyek, ha elvette a szüleimet? Egyedül vagyok. Ahogy idősödöm, a probléma, betegség, nehézség nem lett kevesebb az életembe, de kell legyen valaki, valami, amiben hihetek, ahova fohászkodhatom, ha problémám van. Nem könnyű, de minden nap imádkozom, mert kicsit nyugodtabbnak érzem magam, imádkozom a gyermekeimért,unokáimért, páromért, rokonokért, ismerősökért, egészségért(!) többet nem is igen szoktam kérni, számomra ők, ezek a legfontosabb dolgok most az életben. Bocsánatot kérek a napi cselekedeteimért, kimondott szavaimért, (ha ezzel másokat megbántottam), és megbocsájtok magamnak is, de ez sem könnyű feladat. Szeretnék minden nappal jobb, türelmesebb, pozitívabb ember lenni, és úgy is gondolkodni. Nem mindig megy, dolgozom rajta, bőven van min. Nem lettem templomba, misére járó, de bemegyek a templomba, ha útba esik és nyitva van.